Most a tüdőgyulladásnak csak arról a formájáról írok, amit otthon és nem a kórházban szerezhetünk. Az esetismertetések szinte mindig így kezdődnek: egy késő őszi hónapban, egy téli hónapban, kora tavasszal, stb. Vajon ez véletlen? Koránt sem. Az otthon szerzett tüdőgyulladások többségét még mindig a streptococcusok okozzák.

91 féle szerotípusát ismerjük, de ebből csak 23 képes az embert megbetegíteni. Néha nagyon súlyos formával, szinte rögtön szepszissel (vérmérgezéssel) kezdődik a betegség és a betegek állapota akár egy napon belül is kritikussá válhat. A streptococcus, ill. pneumococcus ellen van már jó minőségű védőoltás, amely nem nyújt védelmet mind a 23 szerotípussal szemben, de a területen szerzett tüdőgyulladások 90%-át kivédi, mert a 23 törzs nem egyenlő arányban osztozik a megbetegedések kiváltásában.

A szapora, felületes légzés, a gyakran meglévő láz és végtagfájdalmak, az alacsony vérnyomás, nyugtalanság, néha tudatzavar, szapora szívdobogás haladéktalan orvosi beavatkozásért kiáltó tünet együttes.

A tüdőgyulladást súlyossága alapján öt nagy csoportba soroljuk. Míg az első három csoportban a halálozás gyakorisága kevesebb, mint 1%, addig az 5-ös csoportban ez már majdnem eléri a 30%-ot (!), még a legkorszerűbb intenzív terápia mellett is.

{$up_uri}pneumonia.jpg


A második leggyakoribb ok ma már a légionella fertőzés. A tünetek hasonlóak lehetnek, de itt az anamnézisben gyakran szerepel egy hétvégi wellness szállóban történt tartózkodás és fürdőzés. A légionella szereti a vizet és ha az nem elég meleg (80 C fok feletti), akkor a vízvisszaforgatókban, légkondicionálókban elél és vígan szaporodik.

A megfelelő antibiotikum választás itt döntő, mert ez ellen védőoltás nincs, és sok bevált antibiotikum csődöt mond (a makrolidek és a negyedik generációs fluorokinolinok viszont kiválóak).

A harmadik leggyakoribb kórokozó a haemophilus influenzae. Ez a nevével ellentétben nem vírus, hanem baktérium, de kétségtelenül igen megtévesztő lehet, mivel a kezdeti tünetek valóban az influenzára emlékeztethetnek (torokfájás, magas láz, végtag és fejfájás) és gyakran valóban előtte valamilyen légúti vírusfertőzésben is szenvedett a beteg, ami megtörte a jeget a baktériumnak.

Mit tehetünk egészségünk érdekében?

1.Védőoltás a veszélyeztetett csoportokban a pneumococcus ellen (65 év felettiek, cukorbetegek, immunrendszer működését részlegesen blokkoló gyógyszereket szedő betegek, asztmások, COPD-s betegek, valamint szívelégtelenségben szenvedők).

2. Influenza vírussal szembeni szezonális védőoltások felvétele

3. Megfelelő D3 és C-vitamin pótlás.

4. Banálisnak tűnő náthát se hordjunk ki soha lábon.

5. Ne higgyük el egy pillanatra sem, hogy bármilyen forró vízben oldható ilyen-olyan tasakos por elkortyolgatása után - ahogy a TV-ben mutatják – volt, nincs nátha. Ez egész egyszerűen nem igaz, viszont arra alkalmas, hogy a tüneteket részben elfedje, ezáltal szükségtelenül megnyújtja a tanakodási időt (hívjunk orvos, vagy még várjunk?), ami a beteg életébe is kerülhet.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!